Növények szakszerű gondozása

Rendszeres öntözés és gyomlálás:
Az öntözés nélkülözhetetlen, főleg a nyári hőségben és közvetlenül ültetés után. 2-3 naponta kell ellenőriznünk, hogy az edényes vagy cserepes növények földje nem száradt-e ki.

 Annak érdekében, hogy a fiatal növényeket a lehető legkevesebbszer zavarjuk, a locsolókanna csövére a legkisebb lyukú rózsát tegyük föl, és aránylag magasból öntözzük.
 Ha kerti slaggal locsolunk, úgy kerülhető el, hogy a túl erős vízsugár károsítsa a növényeket, ha a slag végére egy rózsát teszünk, és a növények fölött felfelé fordítjuk.
 A talajt állandóan kapálni kell a gyomok távoltartása miatt. Ebben segít az alapos mulcsozás.

Kicsípés után erősebb növekedés
A hajtáscsúcsok kicsípésével ösztönözzük növényeinket, hogy erős, bokros egyedekké váljanak. Ez egy kis „metszés”, amely késlelteti a virágzást, de ha beindul annál dúsabb lesz. Ezt a metszést úgy hajtjuk végre, hogy pontosan egy levél vagy levélpár fölött fogjuk a hajtás csúcsát a hüvelyk- és mutatóujjunk közé, és a körmünkkel csípjük le. A klárikát (Clarkia amoena), a pillangóvirágot (Cosmos bipinnatus), a tündérkürtöt vagy nyári azáleát (Godetia grandiflora), a szagosbükkönyt (Lathyrus odoratus) és a kunkort (Heliotropium) rendszeresen ki kell csípni.
 A kúpvirág (Rudbeckia hirta), az őszirózsa (Callistephus chinensis) és a harangvirág (Campanula) gyenge száraiban a szél könnyen kért okozhat. A hajtáscsúcsok kicsípésével visszatarthatjuk növekedésüket, így stabilabbak maradnak, és nem dőlnek, vagy törnek el olyan könnyen.

Az ideális biotrágya
Az egynyári futónövényeket kéthetente lássuk el avarégetésből származó hamuval vagy magas káliumtartalmú szerves műtrágyával virágzásuk serkentése érdekében. Kerüljük a nitrogéndús műtrágyákat, mert ezek a levelek növekedését ösztökélik a virágok kárára.

Figyeljük a spontán felmagzást!

Fogjuk vissza a maguktól felmagzó büdöskék (Tagetes), körömvirágok (Calendula), nefelejcsek (Myosotis) és más egy-, illetve kétnyáriak terjeszkedését, és gátoljuk meg a magképződést a virágok rögtöni eltávolításával, amint hervadásnak indulnak. Egyes esetekben legcélravezetőbb az egész virágos szárat vagy a teljes növényt eltávolítani. Mivel ezek a növények keresztezés útján keletkeznek, megeshet, hogy magjaikból a szülőktől teljesen eltérő egyedek fejlődnek. 
 

Ha sűrű kertet szeretnénk, akkor hagyjuk, hogy az egy- és kétnyáriak magokat hozzanak és elszórhassák azokat az őszi fagyok előtt, mielőtt kihúznánk a növényeket a földből. Félárnyékban szórja szét magvait: gyűszűvirág (Digitalis), holdviola (Lunaria annua); napos helyen: ligetszépe (Oenothera).

A virágzás meghosszabbítása

A hervadásnak indult virágokat távolítsuk el az egy- és kétnyáriak huzamosabb virágzása érdekében.
 A folyamatos virágzás ösztönzésére az elvirágzott szárakat vágjuk vissza.
 A növény következő évi megújulása akkor maradhat el, ha nem fékezzük meg a felmagzást.
 Az új virágszárak az oldalhajtásokon fognak kinőni.
 

Nyaralás után

Azért helyettesíthetjük körömvirággal (Calendula), őszirózsákkal (Callistephus chinensis), kerti begóniákkal (Begonia semperflorens), díszdohánnyal (Nicotiana alata), kúpvirággal (Rudbeckia hirta), rézvirággal (Zinnia elegans) és  zsályafélékkel, pl. paprikavirág (Salvia splendens) azokat a növényeket, amelyek akkor száradtak ki, amikor nyaralni voltunk, mert ezek jól viselik a kora ősz hűvösebb időszakait.

Az egynyári növényeket akkor kell kihúznunk a talajból, amikor a leveleik ősszel fonnyadni kezdenek. Az üresen maradt cserepekbe árvácskákat, díszkáposztát vagy hangát ültethetünk.

Fagyveszélyben: télen a kétnyáriakat fedjük le szalmával, húzzunk rá kertészeti fátyolfóliát, vagy takarjuk be őket kartonpapírral, amit dél körül levehetünk, hogy a növények ne hiányolják a fényt. Ezt a téli burkot akkor távolítsuk el, ha elmúlt a fagyveszély és melegebb van. Az öntözés csökkentésével kisebb lesz a fagykár veszélye.