Savanyú talajt igénylő növények

Néhány növényfaj (pl. rododendron, kamélia, hanga, csótárvirág vagy hortenzia) csak savanyú kémhatású földben díszlik szépen. Ha meszes talajba ültetjük, csak senyved, vagy kipusztul,

de semmiképpen nem lesz dekoratív dísze a kertünknek. Készítenünk kell számukra egy speciális ültetőgödröt.
H a következőképpen járjunk el: ássunk 1 méter mély gödröt. Béleljük ki vízáteresztő fóliával. Félig töltsük fel a gödröt sóderrel, majd terítsük rá a hangakomposztot vagy rododendronföldet, amit a kertészetekben lehet megvásárolni. A növény gyökerét fél órára állítsuk vízbe, majd tegyük a gödörbe és teljesen töltsük fel a gödröt hangakomposzttal. Tömörítsük a termesztőközeget, a növény töve körül alakítsunk ki mélyedést, amiben megállhat a víz. Öntözzük meg jól a növényt, majd terítsünk a töve köré fenyőkéreg-aprítékot.
 

A rododendronok ültetése
A bokor szereti a védett helyet, ahol sok fényhez jut, de nem éri a tűző nap. Egyenletesen nedves földet igényel, de a pangó víztől károsodik a gyökere. A talaj PH-értéke 4,5 - 5,5 között legyen, vagyis savanyú kémhatású. (A talaj pontos kémhatásának megállapításához a megfelelő eszközt gazdaboltokban vagy kertészetekben tudjuk beszerezni. Ez csak akkor fontos, ha mi készítjük a földkeveréket növényünknek.) ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a gyökérlabda felső részére ne terítsünk 5 cm-nél több földet. A konténerben árusított bokrokat – a fagyos időszak kivételével – bármikor el lehet ültetni a kertbe. Ültetés előtt a gyökeret fél órára áztassuk be.
 

A rododendron elvirágzása után a virágszárakat egyenként, óvatosan kézzel le kell törni, hogy a bokor ne pazaroljon fölösleges energiát a magképzésre. Ezzel elősegítjük az új virágrügyek kialakulását, valamint új ágak hajtását.
 

A kaméliák néhány fajtája rendkívül jól tűri a fagyot (kb. – 15 C-ig). Őshazájukban, Kelet-Ázsiában a kaméliák fák szórt árnyékában élnek. A kertben is találhatunk számukra ideális helyet fák vagy bokrok társaságában, melyek megóvják a széltől és az erős napsütéstől.

Alkalmas társaság pl. egy lazább ágrendszerű fenyő, pl. az erdei fenyő, mely télen is félárnyékot biztosít számára. Talaja legyen enyhén nedves, de a pangó vízben elrothadnak a gyökerei. Ezért ideális számára a humuszban gazdag, laza föld, amely tárolja a nedvességet, de a fölösleges vizet gyorsan elvezeti.

A kamélia örökzöld növény, így télen, tiszta időben veszélyben van amikor süt a nap, de a talaj meg van fagyva, mert a leveleken keresztül párolog a nedvesség, viszont a gyökerek nem tudják pótolni az elvesztett vizet. Vagyis ez azt jelenti, hogy a kaméliát inkább a kiszáradás fenyegeti, nem a fagyás. A gyökérzónára érdemes mulcsot teríteni, kb. 25-30 cm vastagon, ez elég melegen és nedvesen tartja a földet. Ha a növény télen napfényes helyen áll (mert lehullik a mellette lévő fa lombja), takarjuk le nádgyékénnyel vagy fenyőgallyal, hogy védjük a napsugárzástól.
 

Télálló fajták: ’Black Lace’, ’Jury ’s yellow’, ’Ice-Angel’, ’Winter’s Kiss’, ’Oki-no- nami’.
 

A hortenziáknak sok fajtája létezik, de van egy közös tulajdonságuk: mind savanyú talajt igényelnek. Földjük legyen mindig nedves, és minél naposabb helyen áll, annál több vízre van szüksége.

Tavasszal a cserjés és a bugás hortenziát vissza kell metszeni, a többi fajnál viszont csak az elhervadt virágokat és a zavaró ágakat kell tavasszal eltávolítani.
A kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla): kék és rózsaszín virágait mindenki ismeri, gondozásuk sem túl nehéz. Ez a fajta a legtoleránsabb a különféle talajösszetételekre. Érdekes fajták az ’Annabelle’ cserjés hortenzia (H. arborescens)

és a bugás hortenzia (H. paniculata).

Az érdeslevelű hortenziát (H. aspera) kombinálhatjuk rododendronokkal, kaméliákkal esetleg bangitákkal is.

A kúszó hortenzia (H. petiolaris) számára kapaszkodási lehetőséget kell biztosítanunk (pl. pergola, fal vagy kipusztult fa), ennek hiányában bokrosan fog nőni.
 

A tollbuga vagy más néven csótárvirág (Astilbe sp.) nagyon szép árnyékkedvelő évelő. Ha ügyesen válogatjuk össze a különféle fajtákat, júniustól szeptemberig megszínesíti az árnyékot. Kombinálhatjuk páfrányokkal, árnyliliomokkal (Hosta), palástfűvel is. A föld savanyú kémhatású, humuszos és enyhén nedves legyen.

Ültethetjük őket egy nagy cserépbe is, mivel nem túl nagy termetű növények. A cserepet süllyesszük le a földbe. A bőséges virágzás érdekében a növényt tavasszal műtrágyázzuk, ősszel pedig adjunk neki komposztot.
 

A Hanga fajok (Erica sp.) örökzöld növények, leveleik aprók, tűszerűek. Fehér, lila vagy rózsaszínű virágaik igen változatos megjelenésűek, többnyire sokadmagukkal fejlődnek, fürtökben állók. A különböző fajok eltérő időben nyílnak. A keresztes hanga (Erica tetralix) a nyár második felében,

az alpesi hanga (Erica carnea) bimbói már ősszel megjelennek és néha már decemberben kinyílnak. Napos-, félárnyékos helyet kedvelnek. Télállók. Talajuk nyáron se száradjon ki teljesen. Kis termetű fajaik ideális talajtakarók, örökzöldek, ezért egész évben díszítenek.