Az oázisok királya, a datolyapálma

A Bibliában az Ígéret Földjének hét legjelentősebb növénye között szerepel a datolyapálma (Phoenix dactylifera), amely a Szentföld legősibb gyümölcsfája. A pálma ősidők óta vadon nő a Szentföldön. Tipikus oázisnövény, amely akkor érzi jól magát, ha gyökerei forrásvízhez érnek, de lombkoronáját forró szelek fújják, és gyümölcseit égető napsugarak érlelik.

Ázsiában, Arábiában, Afrikában nagyra becsülik. Nyersen, és mézzé préselve is fogyasztják. A virágzatából kipréselt nedvéből pedig pálmabort erjesztenek, vagy mézet sűrítenek, sőt pálmacukrot kristályosítanak. A pálmalevelekből szőnyeget, kosarat, sátrakat és különféle tárgyakat készítenek.
Az arabok az oázisok királyának nevezik, s úgy tartják, hogy Allah véletlen ajándéka. Az iszlám vallás szerint ugyanis, amikor Allah az embert teremtette, kimaradt egy darabka ősanyag, ami gyúrás közben a földre hullt. Ebből sarjadt az első mézédes, laktató gyümölcsöt termő datolyapálma.
A pálmalevél az ünnepi öröm, a béke, a győzelem szimbóluma is. Ezért visznek pálmaleveleket a virágvasárnapi körmeneteken Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Nálunk fűzfabarka helyettesíti a pálmaágat.
A datolyapálma 756-ban került Európába arab közvetítéssel. Az első datolyapálmát a spanyolországi Córdobában maga a kalifa ültette, több mint 1000 éve. Nálunk csak pálmaházakban él meg.
Díszítőelemként is használták a pálmalevelet, látható Salamon király templomán, a kafarnaumi zsinagógán és a híres karnaki templom oszlopfőin is.