A fekete berkenye (Aronia melanocarpa) az Egyesült Államok nyugati részéről szármaik és kevésbé fanyar, mint keleti rokona. Amerika őslakosai sok hagyományos felhasználási módját ismerték, és mind ők, mind az első telepesek széles körűen alkalmazták. Az amerikai indiánok jellegzetes, szárított húsételükhöz, a pemmikánhoz is használták.
A fekete berkenye a rózsafélék családjába tartozik, színe alapján lehet megkülönböztetni rokonaitól. Kicsi, tömött, lombhullató cserje, kb. 90 cm magas. Tavasszal nyíló halvány rózsaszín virágait fényes feketére érő bogyótermések váltják fel. Lombja ősszel vörös és karmazsin színt ölt.
A fekete berkenye közvetlenül a bokorról is fogyasztható, de féléretten savanyú ízű. Vonzó színű lekvárokat és befőtteket készítenek belőle, levéből citromlével és fahéjjal keverve gyümölcslevet főznek. Savas talajt szeret, de ahol a málnafélék szépen teremnek, ott a berkenye is jól érzi magát. Nem érzékeny a fagyra.
Kertészetekben megtalálható fajtái: Viking, Néró. Mindkettő közepes bokrú, a Néró koraibb érésű. Mindkettő hajlamos a sarjképződésre.
