A tavaszhírnökök gondozása

A napok egyre hosszabbak, és fokozódik a friss zöld és virágok utáni kedv. Habár a naptár szerinti tavaszkezdetig türelmesen várni kell még néhány hétig, kárpótol a cserépben előhajtatott tavaszhírnökök kicsi, de annál szebb választéka. Minden különösebb felhajtás nélkül, tetszetősen elrendezve, illatos virágpompájukkal megszépítik a várakozást, amíg az ágyásokban beindul az élet.

A még majdnem teljesen csupasz kertben alig akad konkurencia a tavaszhírnökök számára. Ellenállhatatlanul vonzza a tekintetet a kankalin (Primula), a krókusz (Crocus) és az ibolya (Viola). Mindenképpen helyezzük őket a lépcső vagy a terasz közelébe, hogy naponta sokszor gyönyörködhessünk bennük. Állíthatjuk őket a kerti pad vagy egy szék emellé is. Egy kőfal például kitűnő háttér egy Puskin-virágnak (Puschkinia) vagy jácintnak (Hyacinthia).

Az élénkebb színek kedvelői ültessenek recéshagymájú nőszirmot (Iris reticulata) vagy krókuszt (Crocus). A növényeket helyezzük fűzfa- vagy egyéb kosárba, a földjüket pedig takarjuk mohával, így természetes hatást érhetünk el. Egy agyagcserép vagy egy fém virágtartó – akár tarka színbe öltöztetve – kellemes kelléke lehet a tavasz köszöntésének.
A hagymás virágokat elnyílásuk után is tovább kell gondozni. Az öntözés (szükség szerinti) és az alkalmankénti trágyázás biztosítja, hogy a hagymában energiatartalékok képződjenek, és a következő tavaszon ebből indul meg kihajtani a növény. Amint az átfagyott föld kiengedett kiültethetjük őket a kerti ágyásokba, ahol elhervadnak és visszahúzódnak. Sok faj, mint pl. a tavaszi tőzike (Leucojum) és a Puskin-virág (Puschkinia), hajlamos az elburjánzásra: az áttetsző koronájú bokrok alatt az évek során buja virágszőnyeget hoznak létre. A szarvacskás ibolyát elvirágzás után ajánlatos fele magasságig visszavágni, így bokrosabban nő és tovább fog élni.