A locsolás módjai
Legegyszerűbb módszer a hagyományos locsolókannás öntözés. Ahol nincs vízvezeték, vagy motoros szivattyú, ott ez az egyetlen eszköz a kert felfrissítésére.
Jók a nagy, 8-10 literes kannák, melyeknek öntözőrózsája durvább lyukú, ezekkel a munka haladósabb. A kis, 4-5 literes kannák, bármennyire praktikusnak látszanak is, nem megfelelőek, mert csak kevés vizet és rendkívül lassan lehet velük kilocsolni.
De kiválóan alkalmazhatók palántaneveléskor, magvetések öntözésére, amikor kis mennyiségű öntözővíz egyenletes kijuttatása, a finom vízsugár az elsődleges követelmény. Ha erre az öntözésre vagyunk kénytelenek berendezkedni, érdemes nagyobb, (legalább 200-300 literes ) víztartályról is gondoskodni. Ebbe gyűjthető a tetőről lefolyó esővíz is. Ennek két előnye is van: a kanna a tartályba merítve egy mozdulattal megtölthető, és a tartályban a víz némileg fölmelegszik („állott víz”), s ez a növényeknek is jobb. Víztartálynak felhasználható a kerti vízmedence is. Nyílt víztükrével a levegő páratartalmát növeli, emellett a kert érdekes, mozgalmas színfoltja.
Egyszerűbb az öntözés vízcsapra szerelt gumitömlővel. Ha a terület kicsi – egy-két virágágy a ház előtt - , nem is kell különösebb szóróberendezés, a tömlő végét hüvelykujjal befogva tetszés szerint szabályozhatjuk a vízsugarat.
Megkönnyíti az öntözést a tömlő végére szerelt szórófej. Többféle típus is beszerezhető. A legmegfelelőbb, amelyiken a vízsugár erőssége és a vízpermet finomsága tetszés szerint szabályozható. A szórófejek természetesen csak megfelelő víznyomás alatt működnek kielégítően, ez azt is jelenti, hogy alkalmazásuk esetén a nagyobb nyomást bíró vászonbetétes gumitömlőről is gondoskodni kell.
A szórófejek legnagyobb hibája, hogy érvényesül a szél cseppsodró hatása, azonkívül nagy magasságban és mindent nedvesítenek. A miniszórófej előnye az, hogy a kijuttatás helyén lefedett területen nedvesíti a talajt és az egyéb munkákat nem zavarja. Ez rosszabb talajviszonyok között is jól használható, víztakarékos, elhanyagolható elfolyási és párolgási veszteséggel. Energiatakarékos, kedvező az öntözési hatékonysága és szükség szerint automatizálható.
Nagyobb terület öntözéséhez érdemes kerti „esőztető berendezést” vásárolni. Az öntözés munkája csak annyi, hogy 2-3 óránként új helyre kell vinni a berendezést.
Föld alatti öntözőrendszert is kiépíthetünk. Ehhez gerincvezetéket fektetünk le a föld alatt, amelyen az öntözési helyeken vízkonnektorokat alakítunk ki. Ezekhez tömlőt vagy egyéb locsoló elemeket csatlakoztathatunk. Ez az egyik legkényelmesebb módszer.
De méginkább megkönnyíti a munkánkat, ha a föld alá süllyesztett öntözési rendszer bekapcsolásakor a víz nyomására a földben elhelyezett öntözőfejek kiemelkednek és úgy öntöznek. Ez a rendszer automatizálható beprogramozható.
Kialakíthatunk automata csepegtető berendezést is. Ezzel a módszerrel a vizet cseppenként juttatjuk a talajba, a talajnak csak azt a részét nedvesíti, ahol a növény gyökere van. A vízcseppek a talajra érve lefelé és oldalirányban haladnak, hagyma formájában nedvesítve a növény gyökérzónájában.
Mint látható, sokféle locsolási lehetőség áll rendelkezésünkre, mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbbet. Ha szeretünk ténykedni a kertben, és kertünk sem túl nagy alapterületű, nyugodtan válasszuk a locsolókannás, gumitömlős módszert. De ha az időnk kevés, kertünk pedig túl nagy, érdemes kialakíttatnunk egy programozható föld alatti, szórófejes berendezést. Ennek segítségével már több időnk jut a színpompás, egészséges növényeinkben való gyönyörködésre.