Évelőink téli védelme
Az évelők már nagyon kevés gondozás mellett is színpompás virágokat hoznak. Nélkülük unalmas lenne kertünk.
Legyen az száraz sziklakert vagy árnyékos ágyás, bármilyen helyre létezik megfelelő növény. Évről évre gyönyörű virágaikkal örvendeztetnek meg minket és idővel pompás ágyásokká fejlődnek. Mindeközben a kitartó virágzók nagyon megkönnyítik a dolgunkat. A kert más részeivel ellentétben, mint például a gyep, az egynyári virágok vagy a zöldséges ágyás, az évelők nagyon hálásak és viszonylag kevés munkával is beérik. Elég néhány fontos alapszabályt betartani ahhoz, hogy tavasszal virágba boruljon kertünk.
Ültetés előtt legjobb az évelőket cserepestől egy vízzel töltött vödörbe állítani, és addig tartani ott, amíg nem emelkedi fel több levegőbuborék. Így már elegendő víz áll az évelő rendelkezésére és közvetlenül ültetés után már nem kell olyan kiadósan meglocsolni. A nagyon kemény, filces gyökérlabdát ajánlott kissé szétnyomkodni, hogy serkentsük az új gyökérszálak képződését. Ha az ágyásban lévő évelőinket akarjuk szétosztani, ne locsoljuk be a tövet csak szétültetés után, de akkor alaposan.
Télen általában nem a fagyok pusztítják el évelőinket, hanem a nem megfelelő helyi adottságok. A legfontosabb tényezők közé tartozik a talaj minősége és vízáteresztő képessége. A növény jól be kell legyen gyökerezve a talajba, és életképes kell legyen. Fontos szempont, hogy a tél beálltakor a növény milyen növekedési fázisban van. Például egy előhajtatott és buján virágzó krizantém amely ősszel a meleg üvegházból egyenesen kikerül a kertbe, sokkal nehezebben vészeli át a telet, mint ágyásbeli rokonai, mivel nem alakultak ki rajta az úgynevezett telelő rügyek.
Emellett az utóbbi években olyan fajok is bekerültek az évelőágyásba, melyek kevésbé szeretik a fagyokat, mint például a díszgyertya (Gaura), bugatölcsér (Penstemon), a délvirág (Delosperma) különböző fajtái. Ezeket a növényeket feltétlenül védeni kell egy vastag réteg fenyőgallyal vagy száraz falevéllel. És vigyázzunk arra is, hogy a növény körül ne alakuljon ki pangó víz. A pampafű (Cortaderia) hasonlóképpen nem szereti a téli nedvességet. A növényt úgy óvhatjuk meg a téli rothadástól, hogy ősz végén a levélcsomókat felül összekötözzük. A fáklyaliliom (Kniphofia), izsópfű (Agastache), és madármályva (Lavatera) szintén szívesen elfogadnak egy téli levéltakarót.
A hideg évszakban a tollborzfű (Pennisetum), a zebrafű (Miscanthus) és a pampafű remek látványosságot nyújtanak a kertben, ráadásul ezek a díszfüvek jobban átvészelik a telet, ha csak kora tavasszal vágjuk vissza őket.
