Hagymát aránylag könnyű termeszteni, és évről évre jó termésben lehet részünk, ha vetésforgót alkalmazunk, de mielőtt az ágyásba másfajta hagymát ültetnénk, mint ami addig ott termett, tartsunk 2-3 éves szünetet. Ezzel megelőzhetjük azoknak a talajlakó kórokozóknak és kártevőknek az elszaporodását, amelyek a hagymákat károsítják,
így biztosíthatjuk, hogy egészségesek legyenek a növényeink, és bőséges a betakarítás.
Mielőtt elültetjük a hagymát, a talajt jó alaposan elő kell készíteni, a jó termés érdekében az ágyás rendszeres gyomirtására és porhanyítására van szükség. Ha nem sokkal az ültetés előtt trágyázzuk meg az ágyást, nagy a veszélye, hogy a hagymagumók el fognak rothadni a földben, de még ha ki is hajtanak, tárolásra alkalmatlanok lesznek. Ne ültessünk hagymákat nitrogéndús talajba, mert ez az elem a levélnövekedést serkenti a hagymagumók rovására.
A vörös-, a mogyoró-, és a fokhagymát ugyanúgy ültessük: ujjaink közé fogva nyomjuk a dughagymát a jól feltört talajba, oly módon, hogy a hajtáscsúcsa felül legyen, és kicsivel mélyebbre kerüljön, mint a talaj felszíne. Így megelőzhetjük, hogy a madarak kihúzgálják a földből. Előfordulhat, hogy ültetés után pár nappal a növekvő gyökerek felnyomják a hagymát. Ennek megelőzésére kézzel vegy ültetőbottal készítsünk lyulkakat mindegyik hagymának, és ezekbe rakjuk őket. A földből kilökődött hagymákat nyomjuk vissza, különben a gyökerek nem lefelé fognak nőni, hanem oldalra.
Vöröshagymák: A Red Baron és a Braunschweigi lilahagyma, a Favorit, a Makói CR, a Rákóczi Piroska és a Góliát aranysárga héjú, a Fertődi ezüstfehér és a Lisszaboni fehér gumója hófehér színű. Lapított gömb alakú fajta a Stuttgarti óriás.
Sonkahagymák: A sárga héjú sonkahagyma inkább salátákhoz ajánlott, a lila színű Rosa Lunga di Firenze viszont étkazésre is kiváló, mert kevésbé csípős.
Gyöngyhagymák: A Pompei kisméretű, gömbölyded, ezüstös héjú. Ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkezik a Barletta fajta is.
A korai indításhoz a hagymamagokat januárban már az üvegházban is elvethetjük, vagy kora tavasszal a szabad földbe, amikor a talaj már fölmelegedett. A dughagymákat márciusban szabadföldbe ültessük.
Amikor a vöröshagma beérik, a fej nyaki része összeesik, amitől a levelek lekonyulnak, megsárgulnak, majd elhalnak. Ennek minden hagymánál egyszerre kell bekövetkeznie, különben nem tudjuk egyszerre betakarítani őket. Ha a nyaki száradás késik, a biokertészek egy gereblyét fokaival felfelé végighúznak a hagymaágyáson, vagy kézzel törik meg a fejek nyaki részét. Utána a földben kell hagyni a hagymákat, hogy megérjenek.
Felszedés és tárolás: A vörös-, mogyoró-, és a fokhagymát akkor szedjük föl az ágyásból, ha a levélzetük teljesen elsárgult. A leveleket hagyjuk a fejeken. A hagymákat tároljuk ládában, száraz, hűvös helyen. Egy másik, gondos kertészek által gyakran használt lehetőség, hogy a száraz leveleiknél fogva füzérbe kötjük, vagy egy tiszta zokniba vagy harisnyába töltjük a hagymákat - A fejek közé kössünk csomót, hogy ne érintkezzenek egymással -, és így lógatjuk fel őket télire.
Ha a fokhagyma felszedése előtt a zöld szárra csomót kötünk, leáll a növény nedvkeringése, ami a levelek gyors elszáradását okozza, míg a hagymagumókat duzzadásra serkenti.
A fokhagyma ültetése: ősszel vagy kora tavasszal ültessük a fokhagymát a talajba, egymástól 10 cm-re. ültetés előtt az ágyást 30 cm-re dolgozzuk fel és gereblyézzük simára. A fokhagyma a nedves földben hajlamos a rothadásra. Ez a probléma elkerülhető, ha tavasszal laza, homokos talajba ültetünk. A fokhagymasorok között hagyjunk 30-40 cm-t. Tavasszal, amikor a dughagymák kihajtanak, kapával a hagymák körül kotorjuk el a föld egy részét.
Kedvelt fokhagymafajták: a Makói őszi, és a Thermidrome fehér fajták, amelyeket nyári szedéshez ősszel vagy tél elején kell elültetni. A Makói tavaszi és a Sultop rózsapiros változat, ezeket tavasszal ültessük el, és a nyár közepétől már szedhető. Az Elephant a legnagyobb fokhagyma, ezt a fajtát is tavasszal kell elültetni.
Felfűzésre csak teljesen száraz levelek és fejek alkalmasak. Kezdjük 3 fej leveleinek összefonásável. Fonjunk újabb fejeket a hosszabbodó füzérhez. Az új leveleket oda illesszük, ahol az előzők véget érnek. Addig folytassuk a felfűzést, amíg a kívánt hosszúságot el nem érjük. A kilógó végeket vágjuk le. A füzért száraz, hűvös helyte akasszuk fel, így egész idényen át lesz fokhagymánk.
Évelő hagymafajta a metélőhagyma, vagy más néven snidling, aminek nem a gumóját, hanem a levelét használják étkezésre. Szép lila virágai májusban nyílnak. Évelőágyban, sziklakertben, vagy cserépben is jól érzi magát. Az ősszel becserepezett töveket hűvös, száraz helyen tartjuk, s a kívánt fogyasztási időszak előtt 3 héttel visszük be a szobába. Ha a levelek levágásakor néhány szálat a tövön hagyunk, akkor gyorsabban kihajt.
Szintén a levelét hasznosíthatjuk a metélőfokhagymának. Ez is évelő hagymafajta, levelei nem csövesek, mint a snidlingé, hanem húsosak. Az egész növény fokhagymaillatú. Napos, tápanyagdús helyet kedvel. Júliustúl vághatjuk leveleit, melyeket saláták, tojásételek, túró ízesítésére használhatunk. Nyers fogyasztása után sem okoz kellemetlen leheletet.
Évelő hagymafajta még a Kötözőhagyma és a Téli sarjadékhagyma. A sarjadékgyma elültetésével egész éven át friss hagyma szedhető. Tavaszi vetéssel 3-4 évig helyben hagyva elbokrosodik. A téli hideget és a szárazságot jól bírja.
A póréhagyma kitűnő, téli zöldségféle, egyszerűen termeszthető, hidegtűrő, igénytelen növény, amit a konyhában is számtalan formában felhasználhatunk. Különbséget kell tennünk a nyári-őszi és a téli fajták között.
Nyári-őszi fajta a Cerentan, Bavaria, az Elefánt és a Kamusch, Téli fajta a és a Tétényi áttelelő. A póréhagymát érdemes feltöltögetéssel halványítani.
További cikkek:
Zöldségek halványítása - póré, édeskömény, halványítózeller