Virágok a sűrű lombok alatt
A fák alatti terület még a tapasztalt kertészek számára is problémát jelent, mert itt a növények kevés vízhez és fényhez jutnak. Ezt a problémát majdnem minden hobbikertész ismeri: a kertben a fák és a bokrok egyre nagyobbra nőnek, azonban alattuk a föld egyre sivárabb, színtelenebb, mivel sem a gyep, sem a virágágyás nem marad meg.
Szerencsére azért nincs ok az aggodalomra. Mert a megfelelő növények kiválasztásán és az ültetési technikán múlik a siker. Különösen nehéz beültetni az olyan fák alját, mint a korai juhar és a nyír. Ezek ugyanis erősen begyökerezik a föld felszíni rétegét, és szó szerint nem engednek vízhez jutni más növényeket. A vadgesztenye és a bükk gyökérzónájában szintén nehéz dolga van a többi növénynek-itt viszont az elégtelen fényviszonyok miatt. Az almafa, a madárberkenye, a galagonya (Crataegus), a tölgyfa és az erdeifenyő alatt már jók a feltételek a beültetéshez.
Ideális növények – még a problémásabb fák alatti helyekre is – azok az évelők, melyek eredetileg az erdőből származnak, éppen ezért hozzászoktak a fákkal vívott állandó harchoz a vízért és a fényért. De még ezeknek is szükségük van jó kezdési feltételekre ahhoz, hogy a gyökerekkel vastagon átszőtt felületen megvethessék a lábukat. Árnyékos helyen is szépen virágzik a sárga tibeti mák (Meconopsis cambrica), a gyűszűvirág (Digitalis purpurea), a pompás gólyaorr (Geranium x magnificum), japán szellőrózsa (Anemone japonica), a tündérfürt (Aruncus dioicus), gyömbérgyökér (Geum coccineum). Ezeken a növényeken kívül szépen fejlődnek az árnyékban az árnyliliom-fajták (Hosta) és a páfrányok is.
Évelők ültetése előtt a fák alatti területet tisztítsuk meg a gyomtól, majd az ásóval keressünk nagyobb réseket a gyökerek között. Az ilyen helyeken ássuk ki az ültetőgödröket, a kiemelt földet javítsuk fel érett komposzttal, és ültessük el a növényeket. Befejezésként négyzetméterenként szórjunk el még kb. 10 l komposztot, és takarjuk le a talajt kéregmulccsal. Az 5-10 cm-es védőréteg nedvesen tartja a talajt, ugyanakkor humusszal gazdagítja. A virágzó évelőkön kívül az úgynevezett levéldísznövények is nagy szerepet játszanak a fák alatti árnyékos területek megszépítésében. A tűzgyöngyvirágnak (Heuchera) léteznek különböző levélszínű és –mintázatú változatai is. A piroslevelű fajtákat nem szabad árnyékba ültetni, mert ott a levelek megzöldülnek. Könnyen gondozható fűféle a krémfehér levélszélű tarka sás (Carex morrowii ’Variegata’). A sárgás tópartifű (Rodgersia podophylla) is elboldogul a mostohább körülmények között is.
A fák alját beültethetjük cserjékkel is, a borostyán robosztus kúszónövény, és a fák alatti legmélyebb árnyékban is jól fejlődik. A babérmeggy, a fagyal és a tiszafa szintén derekasan helytállnak a levélkonkurenciával szemben. Az olyan nyárizöld bokrok, mint a havasi ribiszke (Ribes alpinum ’Schmidt’), a bogyóslonc (Symphoricarpos) különböző fajtái és majdnem minden loncfajta (Lonicera) ugyancsak jól érzik magukat az árnyékban.
