Vegyes szegélyágyás

Egy olyan szegélyágyás, amelyben az évelők mellett rózsák és bokrok, valamint hagymás és nyári virágok is nőnek, nemcsak szép, hanem előnyös is: amikor kora tavasszal kevés évelő virágzik, a hagymás virágok, mint a krókusz és a nárcisz, megszínesítik az ágyást.

Az évelők téli pihenője alatt pedig az örökzöld cserjék – puszpáng, tiszafa, magyal – megadják az ágyás vázát. A vegyes szegélyágyás hátránya, hogy viszonylag sok helyet igényel, főként ha egész évben nyújtania kell valamit. Ehhez nagyszámú növényfajra van szükség, melyek akkor érvényesülnek igazán jól, ha kis csoportokba ültetjük. Emellett a bokroknál nem szabad spórolni a hellyel. Méretüktől függően az ágyás szélessége 1,5-3 m. egy négy évszak szegélyágyáshoz kb. 20 m2-rel kell számolni. Kevesebb helyet igényel az a vegyes szegélyágyás, amelynek virágzási csúcspontja egy bizonyos időszakra korlátozódik. Már 5-6 m2-en összeállítható a megfelelő növénykombináció. De ez az ágyás se lehet túl keskeny, mert akkor a növényeket nem lehet magasság szerint lépcsőzetesen elhelyezni, előröl hátrafelé.
 

Ha vegyes ágyást tervezünk, először a színt kell leszögezni, majd utána kiválasztani a megfelelő növényeket. Ezzel megakadályozható, hogy az összkép túl tarkának és nyugtalanítónak hasson. Jól mutat például egy nemes kék-fehér kombináció vagy egy szegélyágyás napos sárgában. Romantikusak a rózsaszín és ibolyakék tónusok.
A következő lépésben rögzítsük az ágyás szerkezetét kistermetű virágzó cserjékkel, bokorrózsákkal vagy nyírható örökzöld cserjékkel. Vonzó virágzó cserjék, melyek a kisebb ágyások keretét sem lépik túl, például a gyöngyvessző, a jezsámen és a gyöngyvirágcserje. A romantikus ágyásban jól mutat egy magastörzsű rózsa, alatta alacsony évelőkkel, például gólyaorral vagy ligeti zsályával.
Nemcsak az évelők, hanem a cserjék levelei is érdekességként hathatnak. Az egyik klasszikus az örökzöld puszpáng, amely rendszeres nyírással a legremekebb formákat öltheti. Sűrű, sötét lombja üde folt a tarka virágok között.
 

Az évelőknél nehéz a választás, még ha az adott színpaletta le is szűkíti a kínálatot. Arra is vigyázni kell, hogy a növények helyigénye azonos legyen. Minél kisebb a hely, annál inkább használjunk sokáig virágzó évelőket. Ilyen a sárga menyecskeszem, az ibolyakék izsóp vagy a rózsaszín madármályva. Ugyancsak mindig szívesen látottak a vonzó levelű évelők, mint a palástfű (Alchemilla), a gyapjas tisztesfű vagy az üröm.