Hiába harmonikus a kertünk, ha nem veri fel madárdal. A tollas kis jószágok nemcsak azért szÃvesen látott vendégeink, mert megeszik a kártékony rovarokat, hanem mert hangjuktól elevennek, természetesnek érezzük környezetünket.
ÉpÃtsük tehát kertünket úgy, hogy abban a madarak is élÅ‘helyre találjanak.
A madaraknak táplálkozási lehetÅ‘ségre és költÅ‘helyre van szükségük. A természet tavasztól télig ellátja Å‘ket táplálékkal. Mivel kertünkben rengeteg rovar található, ideális élÅ‘hely lehet számukra. Minél változatosabb növényzet van környezetünkben, annál több madárfajnak nyújthat életlehetÅ‘séget. A növények ültetésekor lehetÅ‘ségeinket behatárolja a kert mérete, környezete és a benne termesztett haszonnövények összetétele. Egészen más felépÃtést kÃván – a madárfajok szempontjából is -, ha gyümölcsöt, s mást, ha zöldséget nevelünk. Jó, ha ki tudunk alakÃtani egy park jellegű kertrészt, ami biztosÃtja a nyugodt fészkelési lehetÅ‘séget.
Â
Bizonyos alapismeretekre persze szükségünk van. Tudnunk kell, melyik madárfaj odúlakó, más a bokorban üt tanyát, megint más fajok pedig szabadon fészkelÅ‘k. Táplálkozásuk évszakonként változó. Kertünk – bármennyire változatos is – nem képes valamennyi madárfaj igényeit kielégÃteni, de minél sokszÃnűbb a növényzete, annál több lesz a látogatónk – fÅ‘ként vonuláskor és a téli etetés idÅ‘szakában. A madarak megtelepedését segÃthetjük azzal, ha deszkából, farönkbÅ‘l készült fészekodút helyezünk ki. Ez egészen más célt szolgál, mint a madáretetÅ‘, nem is kell bele eleséget rakni. A fák természetes üregeinek, odúinak pótlására szolgál, mivel a kertekben általában nincsenek odvas fák. A harkály maga vájja az odút a fa törzsébe, de kétszer egymás után nem fészkel ugyanabba az odúban, Ãgy azt más madárfajok foglalhatják el, például cinegék, a csuszka, seregély vagy a nyaktekercs. Harkályodú hiányában Å‘k szÃvesen elfogadják a mesterséges fészkelÅ‘ helyeket is. Ha egy madár kedvet kapott ahhoz, hogy a kertünkben maradjon, segÃthetjük a fészeképÃtésben is. A fecskék szÃvesen veszik, ha sárgyűjtÅ‘ helyet létesÃtünk számukra. EsÅ‘ után a konyhakert barázdáiban kialakult sekély tócsák mellett gyűjtögetnek. Szárazabb idÅ‘szakban magunk is készÃthetünk nekik tócsákat. A fák törzsére száraz mohát, birkagyapjút kötözhetünk, ami kitűnÅ‘ alapanyag a cinegefészekhez.
Â
A kert madárcsalogató helye lehet az itató is. FÅ‘leg a száraz, meleg nyári hónapokban van nagy jelentÅ‘sége, de a madarak egész évben szÃvesen használják, tollazatuk tisztántartása ugyanis létfontosságú. Különösen szeretnek fürödni a rigók, a vörösbegyek és a kékcinkék.
Â
Ha a medencének nincs állandó átfolyása, nem szabad megfeledkezni a vÃzcserérÅ‘l. A másik lényeges szempont, hogy védett, de mégis jól megfigyelhetÅ‘ helyen legyen az itató. Fontos, hogy a fürdÅ‘zÅ‘ madarak is beássák a terepet, de a biztonságos bokor se legyen túl messze, mert ázott tollal nm repülnek olyan jól, és ha nem találnak viszonylag gyorsan egy bokrot, a macskák martalékául eshetnek. Az itató kialakÃtására remekül megfelelnek a patakkövek, a sóderágy, sÅ‘t vÃzinövényeket is ültethetünk bele. Lényeges, hogy az itató lassan mélyüljön. Közepére, ahol már a madaraknak túl mély lenne, tegyünk egy lapos követ, ahol leszállhatnak.
Ha már a kertünkbe csábÃtottuk a madarakat, vigyázzunk a békéjükre. A költés az egyik legkritikusabb idÅ‘szak, ilyenkor igen érzékenyek. Ha háborgatják Å‘ket, sokszor el is hagyják a fészket, a tojások kihűlnek, a madárszülÅ‘k pedig máshol kezdenek új költéshez. Ha meghagyjuk a bokrok alatti avart, azzal az avarszinten élÅ‘ élÅ‘lények megtelepedését segÃtjük. Itt terÃtett asztalt találnak a rigók is.
Â