Borókák II.

Nehézszagú boróka (Juniperus sabina)

Levelei fiatalon rövid, szúrós tűlevelek, idősödve egyre inkább pikkelylevelessé válik. Lombszíne fényeszöld. Alakja fiatalon szabályos kúp, koronája sűrű, tömött, idős korában elterebélyesedik. Rendkívül ellenálló, edzett növény. Szárazságtűrő, talajok iránt nem igényes. Télálló.

 

Japán törpeboróka (Juniperus procumbens Nana)

Törpe növekedésű kúszó boróka. Lombja apró tűlevele, tapintása kemény, merev. Tömött, pamacsos hajtásai nagyon mutatósak. Színe zöld vagy szürkészöld. Párnaszerű koronájának közepe kissé kidomborodik a vízszintesen egymásra növő, újabb hajtások tömegétől. Sziklakertbe való. Közepesen vízigényes, talajban nem válogat. Télálló.

Mandzsu boróka (Juniperus rigida)

Határozott törzzsel rendelkező kis fává nő. Erősebb oldalágai ívesen felhajlók, csúcsuk bókoló, a hajtások függönyszerűen csüngnek. Lombozatának színe világoszöld. Tűi nem szúrósak. Tobozbogyói először hamvasak, majd sötét színűre érnek. Szoliterként érvényesül kecses szépsége. Szárazságtűrő növény, talajban nem válogat. Télálló.

Tarkahajtású nehézszagú boróka (Juniperus sabina Szőke Tisza)

40-50 cm magasra nő, a talajt beborítva szétterül. Hajtásai sűrűn fejlődnek, egy részük szürkészöld, másik részük hófehér. A többi tarka fajtával ellentétben a klorofillmentes hajtások is szépek, a napfény ne égeti meg azokat. Nagyon feltűnő, nagy díszértékű fajta. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló.

Oregoni boróka oszlopos fajtája (Juniperus scopulorum Moonglow)

Keskeny, kúp alakú növény, lombja pikkelyleveles, ezüstszürke színű. Nőivarú fajta, kis tobozbogyókat terem. Koronája sűrű, hajtásai tömöttek. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. A legcsekélyebb árnyék is megbetegíti. Télálló.

Himalájai törpeboróka terülő fajtája (Juniperus squamata Blue Carpet)

50-60 cm vastagságban teríti be a talajt. Növekedési erélye közepes. Kék lombja tűleveles. Bokra nem teljesen zárt, kiugró ágai is vannak. Közkedvelt növény, legalkalmasabb rézsűk beültetésére. A meszes talajtól sárgára színeződik. Szárazságtűrő, télálló növény.

Himalájai törpeboróka (Juniperus squamata Blue Star)

Gyakori, közkedvelt törpefenyő, alakja szabálytalan gömbforma. Növekedési erélye lassú. Tűleveles lombja intenzív kék színű. Sziklakertek élénkítésére alkalmas. Szárazságtűrő. A nagyon meszes talajokat nem szereti. Télálló.

Virginiai boróka kék, terülő fajtája (Juniperus virginiana Grey Owl)

A nagy termetű, kék színű terülő borókák közül a legszebb és egyben a legegészségesebb fajta. Másfél, két méter magasra emelkedik és öt-hat méter átmérőjű is lehet. Pikkelyleveles lombozata világoskék. Nőivarú, apró, hamvas tobozbogyókat terem. Koronája ágemeletes, főágai először fölemelkednek, majd vízszintesen nőnek. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló.

Aranyeső boróka (Junipeus virginiana Aranyeső)

Fiatalon eleinte bokros alakú, később egy kissé ferde sudarat nevel, amely egyre inkább függőlegesbe fordul. Ágvégei bókolóak, lombozata többnyire rövid tűlevelekből áll, idősödve pikkelyleveles részei is fejlődnek. Nyáron aranysárga színű, télire narancsos-bronzos árnyalatot kap. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló.

Rakéta boróka (Juniperus virginiana Skyrocket)

Az egyik leggyakoribb hazai díszfenyő fajta. Idős korában már nem túl mutatós, ugyanis általában boróka pajzstetvek lepik el. Fiatalon szép, szabályos, karcsú alakú, felálló ágrendszerű. Pikkelylevelei ezüstösek. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló. Tűző napra ültessük!