Az egres (köszméte) termesztése



Az egres (köszméte) termesztése

Az egres gyermekkorunk szép emlékeit idézheti. Szerencsére igen könnyű a termesztése, bármilyen jó víztartó képességű talajon szépen fejlődik, a tűző napot és a félárnyékot is szereti. Az egres metszésénél - hacsak nem teljesen tüskétlen fajtát nevelünk - viseljünk bőrkesztyűt. A metszés ideje az ősz és a tél, de ha madarak veszélyeztetik a rügyeket, halasszuk el a metszést rügyfakadásig,




nehogy a maradék néhány rügyet a madarak tüntessék el.

Vágjunk ki minden elhalt fás részt és kusza ágat. A főágakból eredő új hajtásokat vágjuk vissza fele hosszúságúra.

Június végén vágjuk vissza az összes újonnan sarjadt mellékhajtást a tőtől számított 4. vagy 5. levél magasságáig.

A bokrot igyekezzünk kehely alakúra nyesni, hogy legyen a belsejében légmozgás a termések körül - ez gátolja a betegségek kialakulását. Az ilyen formájúra metszett bokorról a termésszedés is könnyebb.

Az egresnek két típusa van, a befőző és a csemege. Az előbbi túl savanykás, ezért inkább befőzéshez használjuk. Kitűnő kompótot, levest, szószt  vagy lekvárt készíthetünk belőle. Az édesebb csemegeköszméte nyersen is finom. Ha nincs elég helyünk, neveljük a köszmétét kis fává, mert így könnyebb gyomlálni is körülötte, valamint kényelmes magasságban szüretelhetünk.


Egy különleges növényt hoztak létre a ribiszke és az egres keresztezésével: a jostát. (Ribes divaricatum) Íze a ribiszkéhez hasonló, bogyói nagyok, megnyúltak, fekete színűek.

Az egres, a ribiszke, a málna és a szeder is szereti, ha komposzttal dúsított földben fejlődhet, a komposztból ugyanis humusz lesz. Ősszel terítsünk néhány lapátnyival ebből az értékes, talajdúsító szerves anyagból a bokrok töve köré. A földigiliszták hatására jó televénnyé alakul át.



Vissza

©2008 Kolibri dísznövény kertészet