A tetoválás eredete
Az arc- és testfestés ősi módja, a tetoválás a mai napig él. A polinéz eredetű tatoo (kopogtat, kalapál) szóból származik. Cook angol tengerészkapitány említi először tetoválás néven a bennszülöttek sajátos testfestését, ami azt jelentette, hogy növényi festéket karcoltak a bőrbe, vagy művi úton tűszúrás segítségével tették ezt.
Létezik egy nősziromféle, amely olyan érzéstelenítő, fájdalomcsillapító anyagokat tartalmaz, hogy fájdalommentesen lehet vele tetoválni. A bennszülöttek részben maguk ékesítésére, szépítésére, részben a törzsek megkülönböztetésére használták. Valaha csak Polinézia, Makronézia, Japán és Afrika bennszülött törzseinek volt szokása, majd innen került Európába és más kontinensekre úgy, hogy a világjáró tengerészek és kalózok tetováltatták magukat. Később átvette tőlük az alvilág, majd a 18-19. században az arisztokrácia körében is elterjedt. A tetoválásnak, mint valami rejtelmes megjelölésnek, nagy vonzereje volt az előkelőség körében. Úgy hírlik, hogy Churchill, Horthy Miklós, sőt Erzsébet angol királynő vállát is díszíti egy tetovált minta.
A hennát már az ókorban kedvelték. A Kelet-Afrikától Indiáig őshonos hennacserje leveleiből és fiatal hajtásaiból készített festék, ősi keleti kozmetikum. A felaprózott levelek mésztejbe keverve megpirosodnak. Különösen a perzsák és arabok körében volt népszerű. Körmüket, sőt kezüket, arcukat és hajukat is ezzel festették pirosra. Barna festékanyagot is lehet előállítani belőle cseranyagok hozzáadásával. Nyugat-Afrikában él a pillangós virágú kambalfa. Fájából vonták ki a bennszülöttek azt a vörös festéket, amivel főként szertartásaik alkalmával díszítették testüket.
A szudáni nők ősi kozmetikumnövénye a katappafa vagy indiaimandula. A kérgéből nyert tannint Szudánban illatszernek és tubákolásra használják. Kelet –Indiában viszont fekete festéket csinálnak a terméshéjából és a kérgéből, ezzel festik fogaikat szép feketére.