A szerencsét hozó lóhere

A négylevelű lóherék vidám szerencsehozók az új évre. Tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, a madársóska (Oxalis) remekül érzi magát egy világos, félárnyékos vagy árnyékos helyen a kertben.

A tűző napsütéstől óvjuk! De ha mégis ilyen helyre ültettük, leveleit összezárja – amit egyébként minden este meg is tesz. A madársóska – az Oxalis adenophylla kivételével – nem bírja a fagyot, ezért legjobb cserépben tartani. Hagymás növény, az apró hagymákat ősszel szedjük ki a földből, tartsuk száraz, hűvös helyen, majd tavasszal ismét ültessük el. Tavasztól őszig remek szomszédja az évelő vagy a nyári virágoknak, pl. a verbénának, menyecskeszemnek. De ültethetjük a balkonládába is a begóniáink mellé vagy dézsás növényeink alá talajtakarónak.
Gondozása sem nehéz. Öntözzük rendszeresen és tavasszal lássuk el lassú lebomlású műtrágyával. A szilveszterre kapott négylevelű lóherét a téli hónapokban állítsuk az ablakpárkányra, öntözzük rendszeresen, hogy földje ne száradjon ki. Tavasszal ültessük át nagyobb cserépbe, majd májusban költöztessük ki félárnyékos helyre. 

A szerencsehere (Oxalis tetraphylla Iron Cross) kontrasztokban gazdag levélmintájával tűnik ki. Júniustól augusztusig rózsaszín virágok díszítik. 

A dél-afrikai madársóska (Oxalis versicolor) kicsi, csavarodó, csíkos virágai júniustól szeptemberig nyílnak. 

Az Oxalis adenophylla téli védelem mellett fagytűrő, és ezért a kertbe is ki lehet ültetni.