Gyönyörű talajtakarók napra és árnyékba

Karola • 2023. október 16.

Egy vonzó, ugyanakkor könnyen gondozható kert nem csupán illúzió. A megfelelő növényválaszték eltünteti a kert csupasz zugait, és minimálisra csökkenti a gondozási munkálatokat. Sok időt megtakaríthatunk, ha az ágyásban szabadon maradt helyekre olyan növényeket ültetünk, melyek megbízhatóan beborítják a földet, és ezáltal nem adnak esélyt a gyomoknak.

Sok hobbikertésznek a talajtakarók kapcsán biztosan nem jut azonnal eszébe a ligeti zsálya (Salvia nemorosa), a macskamenta (Nepeta) vagy a Goldstrum kúpvirág (Rudbeckia sullivantii), pedig ezek a középmagas évelők teljesen alkalmasak az ágyások hézagainak betömésére. Ugyanez a helyzet a gólyaorrokkal is (Geranium), mint pl. az illatos gólyaorr (Geranium macrorrhyzum). Hasonlóképpen jó talajtakaró a palástfű is (Alchenilla mollis) vagy a bőrlevél (Bergenia), melyek csoportosan ültetve akár napos, akár félárnyékos helyeken is szépen fejlődnek.
A félárnyékot egyébként sok növény elviseli, kivételt képeznek a kimondottan sziklakerti évelők, mint pl. a tüskésdiócska (Acaena Kupfertappich), magcsákó (Dryas) vagy a mezei kakukkfű (Thymus serphyllum), mert ezeknek a növényeknek télen is szükségük van a napfényre.

Félárnyékos helyre nagyszerű választás még a berkipimpó (Waldsteinia) és a télizöld meténg (Vinca). Fák, bokrok előtt vagy között szép sűrű levélszőnyeget terít az indás ínfű (Ajuga) az örökzöld keserűfű (Bistorta affinis) valamint a békaszem (Omphalodes) vagy a kúszó boglárka (Ranunculus repens). Ott pedig, ahol valóban sötét van, ültesünk szagos mügét (Galium), kapotnyakot (Asarum), püspöksüveget (Epimedium) és a szívlevelű turbántokot (Tiarella cordifolia).
A talajtakaró növények között minden esetben fokozottan figyeljünk arra, hogy kapálással ne zavarjuk meg a növekedésüket, és ne is temessük őket vastag mulcsréteg alá. Inkább ültessük a növényeket kicsit sűrűbben, hogy lehetőleg gyorsan beborítsák a csupaszon maradt földterületeket.